A II. világháborús lengyel menekültek által magyaroknak ajándékul felállított „Béke királynője” Szűz Máriát ábrázoló szobornál virágot helyeztek el.
12.09.2021
A II. világháborús lengyel menekültek által magyaroknak ajándékul felállított „Béke királynője” Szűz Máriát ábrázoló szobornál virágot helyeztek el.
A Lengyel Köztársaság konzulja - Andrzej Kalinowski úr, a Lengyel budapesti Nagykövetség nevében lengyel nemzeti színű virágcsokrot helyezett el a „Béke királynője” Szűz Máriát ábrázoló szobornál. A magyarországi lengyelek köreinek nevében fehér-piros színű virágot helyezett el Andrzej Straszewski úr – a Székesfehérvári Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Fehérvárcsurgó község nevében a polgármester - Temesvári Krisztián úr és az alpolgármester - Rajki Péter úr koszorúzott. Károlyi család nevében Szabó Szabolcs úr - a Fehérvárcsurgói Károlyi Kastély Fejlesztő és Üzemeltető Zrt. cégvezetője koszorúzott. Károlyi György úr, aki a feleségével együtt csatlakoztak az ünneplőkhöz, a lengyel menekültek idejéről származó családi emlékeket osztotta meg.
A „Béke királynője” Szűz Máriát ábrázoló szobor a lengyel katonai menekültek adománya, akik a segítséget nyújtó magyaroknak ilyen módon fejezték ki hálájukat. A szobron a következő szöveg látható: „Béke királynője, könyörögj érettünk!„
Az 1939. szeptemberi hadi védelmi kudarc után Magyarországra érkező lengyel menekültek, Székesfehérvár közelében található Fehérvárcsurgón, Iszkaszentgyörgyön és Gánton menedéket, szociális segítséget és munkát találtak. Azonban mégis Fehérvárcsurgó lengyel központtá alakult, szellemi és vallási értelemben is. 1940. nyarától a német megszállásig a környéken 120 – 150 lengyel katonai menekült tartózkodott.
A Lengyelek megsegítését különböző intézmények és magánemberek szervezték. A Magyar-Lengyel Egyesületben a lengyelekkel szimpatizáló arisztokrata családok asszonyaival együtt tevékenykedett Károlyi József gróf özvegye, Wenckheim Margit grófnő. Fehérvárcsurgó-i birtok tulajdonosaként a kastélyban lakott, és már 1939. őszén a birtok fő székhelyébe befogadta az első lengyel menekülteket. Támogatója volt Pappenheim Szigfrid gróf, Iszkaszentgyörgy birtokosa. A grófnő kezdeményezését a Magyar Bauxitbánya Rt. Is támogatta. Gánt-i és Iszkaszentgyörgy-i bányákban lengyel menekülteket foglalkoztattak.
1943. szeptember 12-én a magyar jótevőknek a lengyel menekültek hála jeléül a „Béke királynője Szűz Mária” szobrát ajándékozták a lakosoknak. A szobor lábazatán „Béke királynője, könyörögj érettünk” felirat látható. A lengyel menekültek adománya a helyi lakosság gondoskodásának köszönhetően a mai napig megmaradt. Két nemzet a Lengyelek és a Magyarok humanitárius gesztusának, testvériségének, valamint barátságának és szolidaritásának a bizonyitéka.
