A Lengyel - Magyar Barátság Napja. Az emlékezés baráti gesztusa Monoron
19.04.2020
Az idei Lengyel - Magyar Barátság Napja nem valósulhatott meg - a programot a (közel) jövőre halasztották. Kis csoportokban, kölönböző eseményeken megemlékeztek a Lengyel - Magyar Barátság Napjáról és a lengyel - magyar kapcsolatról. Ezeréves kapcsolatunk és barátságunk sokszínű. Nagyon fontos spontán gesztus volt az idén egy jóakaró, magyar barátunk gesztusa, aki emberi tettével megemlékezett nem csak a Lengyel - Magyar Barátság Napjáról, de honfitársunk, egy lengyel katona emlékét is megőrizte, aki örökre magyar földön maradt.
"ÉDES LENGYEL HAZÁMTÓL TÁVOL ITT NYUGSZOM"
Egy elfeledett lengyel káplár sírja Monoron.
A monori katolikus temető egyik bejárata mellett, egy tuja jótékony takarásában, két szürke kőangyal között bújik meg Petruniak Stanisław megszürkült sírköve.
Közvetlenül a II. világháború után, 1945. július 13-án halt meg itt Monoron. Baleset érte. Teherautó ütötte el, vagy szekérről esett le, ki tudja? Ez már sajnos nem fog kiderülni. Mindössze 34 éves volt. Petruniak Stanislaw egy volt azon lengyel menekültek közül, akiknek a közös német-szovjet megszállás miatt el kellett hagyniuk szülőföldjüket, s az akkor, 1939. márciusától újra létező, közös lengyel - magyar határszakaszon át Magyarországra jöttek, mely menedéket nyújtott több tízezer menekülő lengyelnek! A két nemzet történelme során visszatérő elem ez. Hol mi adtunk menedéket a lengyeleknek, hol ők segítettek nekünk tragikus időkben.
Ma már keveset tudunk az ő sorsáról. Petruniak Stanislaw Monorra került, az akkori lengyel hadsereg káplárja volt. A menekültek családoknál kerültek elszállásolásra, ő a Deák Ferenc utcába került, az egykori "gólyafészkes" ház szomszédságában élő családhoz. Ők is temették el 1945-ben, de mára már az a család szinte teljesen kihalt, a még élő leszármazottaik nem sok mindent tudnak elmondani a lengyel katona sorsáról. A sírt - amennyire erejükből telt - gondozták, de több, mint fél évszázados távolság meglehetősen nagy idő.
Néhány Monoron élő jó szándékú ember, köztük néhány lengyel származású is rendszeresen gyújtott mécsest Petruniak Stanisław sírján. A síron látható kis tujafát is pár éve ültethették. A plébános úr - megismerve a sír történetét - kijelentette, hogy a sírt nem számolják fel, bár már évtizedek óta nincs megváltva a sírhely.
Érdekes sír ez. Lengyelül van rajta minden, az utolsó mondat kivételével, mely így hangzik:
ÉDES LENGYEL HAZÁMTÓL TÁVOL ITT NYUGSZOM
Megfogott ez a mondat. Talán emiatt döntöttem úgy, hogy - amennyire lehetőségeim engedik - rendbe teszem a sírhelyet.
Kedves, számomra ismeretlen Petruniak Stanislaw káplár!
Nem tudom ki voltál, nem ismerem sem az életedet, sem a halálodat. De szerettél egy hazát, amelyet el kellett hagynod, és nem térhettél vissza többé oda. Szeretteid, ha voltak, talán csak kósza hírekből hallották, hogy mi történt veled. Pihenésed legyen áldott! Nyugtasson az Isten!
Szőnyi Attila
A sírhely rendbetételénél Szőnyi Attila úrnak segítséget nyújtott Szabó László virágtermesztő, aki árvácskákkal járult hozzá és Várszegi József úr, aki szerszámokat adott kölcsön.
