A nagy-lengyelországi felkelés 103. évfordulója
27.12.2021
Az 1918-1919-es nagy-lengyelországi felkelés az 1918. december 27-én Poznań utcáin zajló összecsapásokkal kezdődött, amelyek Ignacy Paderewski zongoraművész látogatásának tiszteletére rendezett gyűlésen robbantak ki. A nagy-lengyelországi felkelés egyike a négy győztes lengyel felkelésnek, melyről gyakran tévesen azt állítják, hogy ez volt az egyetlen. Idén a nagy-lengyelországi felkelés kitörésének évfordulóját Lengyelországban állami ünneppé nyilvánították.
Az 1918-as felkelés alapvetően alulról bontakozott ki – az egyes nagy-lengyelországi városokban a helyi társadalmi és hazafias szervezetek felléptek a németek ellen. A harcra vonatkozó döntés abból a meggyőződésből fakadt, hogy Nagy-Lengyelországot (Wielkopolska) kihagyták a háború utáni Lengyelországra vonatkozó politikai tervekből. Miközben Németországban forradalom tört ki, Nagy-Lengyelországban és Pomerániában a helyzet viszonylag nyugodt maradt, a német hadsereg státusza pedig lényegében változatlan volt, ami a helyi aktivistákban aggodalmat és félelmet keltett, hogy ez a régió az új Németország háború utáni határain belül marad. A lengyel csapatok 1919. január 15-ig szinte egész Nagy-Lengyelországot felszabadították, kivéve az északnyugati és déli külső területeket. A harcokat az 1919. február 16-án megkötött trieri egyezmény után felfüggesztették. A dokumentumba, amelyet Németország és az Antant országok írtak alá, Roman Dmowski közbenjárására beillesztettek egy pontot a lengyelekkel folytatott harcok befejezéséről. Az összecsapások azonban egészen 1919 júniusáig folytatódtak, amikor a versailles-i békeszerződés értelmében Nagy-Lengyelország az újjászületett lengyel állam részévé vált. A felkelő csapatokat 1919 májusában besorozták a lengyel hadseregbe, majd 1919-1921-ben részt vettek a határokért vívott háborúkban. Számos felkelő csatlakozott a sziléziai felkelésekhez is.
A nagy-lengyelországi felkelés hozzájárult a nyugati határvonalak módosításához. Ha a felkelés nem tör ki, a nagy-lengyelországi régió jelentős részének státusza teljesen máshogy alakult volna.
A szöveg részlet Łukasz Jastrząb a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének honlapján megjelent cikkéből. A cikk eredetileg a Biuletyn IPN, 2017. évi 11. (144) számában jelent meg.