Lengyelország Magyarországon

A második világháború hetvenöt évvel ezelőtt május 7-én Németország és a szövetségesek aláírásával szentesített német kapitulációval ért véget, mely másnap lépett hatályba, mivel Sztálin követelte a Vörös Hadsereg szerepének elismerését Berlin felszabadításában. Georgij Zsukov marsall 1945. május 8-án este írta alá a kapitulációt Wilhelm Keitel admirálissal, tekintettel az időeltolódásra Moszkvában ekkor május 9-e volt.

Miközben Európa és az Egyesült Államok a második világháború befejezésének évfordulóját ma ünnepli, Moszkvának a győzelem napja, amelyet általában nagy parádéval ünnepel a Vörös téren, másnapra esik.

Egy interjúban Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök reflektált arra, mit jelent e történelem hazája számára, és az hogyan befolyásolja a mai Európát.

 

1. Miniszterelnök úr, a koronavírus járvány Moszkvát a második világháború végét jelentő győzelem megünneplésének lemondására kényszerítette, melyre egyébként a varsói elöljáróságokat nem hívták meg. Talán azért, mert a háború kitörésének 80. évfordulójára, tavaly szeptember 1-jére az orosz hatóságok nem kaptak meghívást?

 

Lengyelország kizárása az ünnepségről, amit Moszkva mint feltételt állít be, csak egy dolgot jelent: a történelmi eseményen való részvételhez egyet kell érteni az orosz narratívával. De Lengyelország számára ez azt jelentené, hogy elfogadunk egy hazugságot: nem engedhetünk meg magunknak egy olyan helyzetet, amelyben a gyilkost és az áldozatot felcserélik. A Molotov – Ribbentrop-paktum közvetlenül bizonyítja a Lengyelország elleni közös erőszak előkészítését, a befolyásolás megosztását egymás közt, és más balti államok - Litvánia, Lettország és Észtország - megszállását. E döntés eredményeként polgárok millióit tömeges elnyomásnak vetették alá.

 

2. Az oroszok azzal vádolják Önöket, hogy nem tartják tiszteletben a Vörös Hadsereg sok katonájának emlékét, akik a nácik ellen folyó harcokban estek el. Mit válaszol erre az állításra?

 

A Vörös Hadsereg közel 50 évig lengyel földön maradt, bevezette a kommunista rendszert, rezsimet, amelyet a lengyelek túlnyomó többsége elutasított. A Vörös Hadsereg célja földünkön nem a függetlenségünk helyreállítása volt, hanem éppen ellenkezőleg - a szuverenitás újbóli elvonása. Függetlenségünk elnyerésére egész 1989-ig várnunk kellett.

 

3. Számos emlékmű szét lett szedve...

A Lengyelországon tett erőszakot szimbolizáló emlékművek szétszedését vagy muzeális példányokká alakítását meg kell különböztetni a Vörös Hadsereg elesett katonáinak kijáró kegyelettől. A lengyel hatóságok a területeinken elesett minden katona sírhelyéről gondoskodnak azok nemzeti hovatartozásától függetlenül. Minden katonai sírt lengyel közpénzekből tartanak karban illetve újítanak fel. Elvárnám, hogy ugyanilyen módon fejezzék ki kegyeletüket Oroszországban is a szovjet represszió lengyel áldozatainak sírjainál.

 

4. Egy évvel a II. Világháború befejezése után 1946. június 8-án Londonban Győzelmi Parádét tartottak, amelyre szintén nem hívták meg a lengyeleket. Ebben az évben tervbe van véve egy hasonló esemény szervezése, immáron lengyel veteránok részvételével. Mivel magyarázza, hogy ennyi időnek kellett eltelnie ehhez?

 

A II. Világháború idején a lengyelek szövetségesi kötelezettségeiket nemcsak a Franciaország és Nagy-Britannia védelmében folytatott hadműveletekbe becsatlakozva teljesítették, hanem a szövetségeseik oldalán küzdöttek 1939-től egészen a háború befejezéséig. Hírnévre tettek szert a sok fronton folytatott hősies harcok révén, amelyeknek egyik példája a Monte Casino erőd elfoglalása volt Anders tábornok alakulatai által vagy a lengyel pilóták részvétele az angliai légicsatában. Sajnos mivel Európa belebonyolódott a hidegháborúba, Lengyelország pedig a Szovjetunió befolyási övezetében találta magát a lengyel hősöknek nem adatott meg kivárni rehabilitációjukat. A parancsnokok közül sokan, mint pl. Sosabowski tábornok vagy Maczek tábornok életük végéig emigrációban maradtak kemény fizikai munkát végezve. Sőt mi több, egy részüket megfosztották lengyel állampolgárságuktól, azok pedig akik úgy döntöttek, hogy Lengyelországban maradnak mint pl. Witold Pilecki kapitány, aki önkéntesen vállalta a fogságot Auschwitzban, hogy információkat juttathasson a szövetségeseknek, halálbüntetésre lettek ítélve a kommunista hatalom által.  

 

5. Ön szerint Európa helyesen ítéli meg a lengyel történelmet és emlékezetet?

 

A náci Németország és a szovjet Oroszország bűntettei milliónyi ártatlan életet követeltek. A lengyelek tudják milyen fontos az áldozatokról való megemlékezés, aminek különleges példája a volt német koncentrációs táborok területe, melyeket a megszállt lengyel földeken építettek. A lengyel állam megőrzi és védi a kínzások helyét, mint amilyen Auschwitz-Birkenau, Treblinka vagy a Majdanek. Aggodalommal és nyugtalansággal tekintek más országok emlékhelyeinek sorsára, többek között az osztrák guseni tábor maradványaira. Ez a hely a lengyel értelmiség, a lengyel és európai zsidóság megsemmisítésének helye, ugyanakkor pár ezer olasz állampolgáré is. A Mauthausen-Gusen rendszer táborában fogvatartották és megölték 26 különböző ország állampolgárait. A mai napig, bár a helyi lakosság értékes kezdeményezéseket tett, nem történt valós cselekvés az osztrák állam részéről. Ezért továbbra is fenntartom a készségünket kezdeményezni ezen terület megvásárlását azzal a céllal, hogy méltó emlékhely legyen és oktatási központ épülhessen. Ez figyelmeztetés is a jövő nemzedékek számára, hogy soha ne engedjék a jövőben az emberi méltóság megtaposását.

 

 

6. Egyesek szerint Oroszország és Kína kihasználják a vírus által különösen súlytott országok gyengeségét, mint amilyen Olaszország, hogy orvosi segítségnyújtás címén saját politikai propagandát vezessenek. Ön egyetért ezzel a véleménnyel?

 

A koronavírussal való harcban szolidárisan kellene együttműködnünk, mert a vírus nem ismer határokat és az egész népességet támadja. Nem hihetünk azonban naívan abban, hogy a nemzetközi segítség minden megnyilvánulása, főként olyan országoké, akik dominanciára törekszenek a világon, mint Oroszország és Kína, pusztán csak altruisztikus okkal történnek. A koronavírus elleni küzdelemben való segítségnyújtásnak a jó minőségű termékek eljuttatásán, a tapasztalatok és az orvosi csapatok küldetésének megosztásán kellene alapulnia, feltételek állítása nélkül, azon ország belügyeibe való beleszólás nélkül, amik ezt a segítséget igénybe veszi. Nagyon ébernek kell lennünk, hogy senki ne használja fel a koronavírus és közelgő gazdasági válság okozta gyengeség pillanatait arra, hogy fennálló szövetségeinket szétverje és biztonságunkat veszélyeztesse.

 

7. Oroszország és Kína Európa fontos kereskedelmi partnerei: Ön szerint milyen lehetőségek vannak az európai érdekeket tiszteletben tartó együttműködési politika folytatására?

 

A koronavírus-járvány brutálisan rávilágított arra, milyen törékeny is a társadalmi-gazdasági rendünk. Megmutatta, mennyire függ Európa a más kontinensekről induló ellátási láncoktól. Az említett országokkal fenn kellene tartanunk a kapcsolatot, de nem a mi belső, európai szolidaritásunk árán.

 

8. A szolidaritásról: nem gondolja, hogy Lengyelország a bevándorlók szempontjából kevésbé volt szolidáris Olaszországgal?

 

A migrációs válság az európai vezetők felelősségének döntő próbája volt. A válság kezdete óta hangsúlyoztuk a kétirányú, párhuzamos intézkedések szükségességét: humanitárius segélyt kellett eljuttatni a legjobban szükséget szenvedő és feszültséggel teli térségekbe, valamint az EU külső határait hermetikusan le kellett zárni, hogy ellehetetlenítsük az illegális átkelést.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai alapján az utóbbi években Lengyelország fogadta be világszerte a legtöbb migránst, akik jelentős számban ukránok. Egy részük a háború sújtotta területekről menekül el. Szolidárisak vagyunk a segítségre szorulókkal.

 

9. Támogatja Lengyelország a közös európai védekezéspolitikát?

 

Lengyelországban nagyon komolyan vesszük hazánk és az egész EU védelmét érintő kérdéseket. A háború kitörése Kelet-Ukrajnában és az, hogy Oroszország 2014-ben bekebelezte a Krímet egyértelmű jele annak, hogy a fenyegetettség valódi. Az Észak-atlanti Szövetséghez tartozó kevés ország egyikeként teljesítjük azt a kötelezettségünket, hogy a fegyveres erőket a GDP 2,0%-ával finanszírozzuk. Részt veszünk az EU kezdeményezéseiben egy folyamatos katonai strukturált együttműködés, a PESCO keretein belül. Igen, Európának egyhangúlag kellene beszélnie a biztonsági kérdésekben.

 

10. Az Európai Bizottság a bírósági törvény kapcsán uniós törvénysértési eljárást indított Lengyelország ellen, amely aláásná a lengyel bírák függetlenségét, és összeegyeztethetetlen lenne az uniós jog elsőbbségének elvével. Hogyan reagál az Ön kormánya?

 

Kitartunk az álláspontunk mellett, miszerint az igazságszolgáltatási rendszer felépítése a tagállamok szuverén döntése. Lengyelország a hatályos alkotmánynak megfelelően törekszik az igazságszolgáltatás őszinteségére és átláthatóságára. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem mindenkinek ilyen kényelmes az effajta őszinteség, de örömmel jelenthetem ki, hogy nem vagyunk egyedül ezekben a tevékenységekben: a szlovák kormány is bejelentett egy reformprogramot az igazságszolgáltatás területén.

 

11. Mi Lengyelország álláspontja a koronavírus által legjobban súlytott országok gazdaságainak nyújtandó segítségek kérdésében?

 

Új Marshall-tervre van szükségünk, amely a gazdság fejlődését nagyban segítő európai befektetéseken alapszik. Az uniós gazdaságok különbségei azt eredményezik, hogy egy mechanizmust nem lehet minden ország esetében alkalmazni. Ezért kell megérteni a déli államok helyzetét, épp úgy ahogyan mi is elvárjuk, hogy a mi szükségeinket megértsék. Olyan ambiciózus költségvetést kell kidolgozni, amelynek valódi segítsége a lehető leghamarabb eléri a rászoruló polgárokat.