Lengyelország Magyarországon

A nagykövetséget Katarzyna Ratajczak-Sowa chargé d`affaires a.i. képviselte, aki 2022. április 9-én részt vett a katinyi vérengzés és a szmolenszki katasztrófa áldozataiért Kiss-Rigó László a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke által celebrált misén. A szentmise után megkoszorúzták a Katinyi Keresztet.

A ceremónia során a Lengyel Köztársaság Nagykövetsége a résztvevőknek sas képével ellátott kitűzőket adott át, amelyek a Katinyban meggyilkolt lengyel tisztek kabátgombjainak másolatai.

Az emlékmű Karol Biernacki, a szegedi lengyel önkormányzat akkori elnöke kezdeményezésére, Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök anyagi támogatásával jött létre. Az emlékmű szerzője és alkotója Bogdan Samborski. A kereszt egy Jasło közelében kivágott tölgyfából készült, a táblák pedig gránitból készültek. Az emlékművet hivatalosan 2010. szeptember 17-én avatták fel és szentelték fel.

Alábbiakban közöljük Katarzyna Ratajczak-Sowa charge d’affaires, az emlékműnél elmondott beszédét:

„Katyń – a több mint 21 ezer hadifogoly és egyéb fogoly ellen elkövetett szovjet bűntett ma is megrendítő. A lengyel tisztek NKVD általi kivégzése 1940 tavaszán a történelem legnagyobb bűncselekménye volt, amit hadifoglyok ellen követtek el. Annak ellenére, hogy hadifogolyként a nemzetközi egyezmények és törvények védelme alatt álltak, mindannyiukat tarkólövés által ölték meg. Azért haltak meg, mert nem árulták el Lengyelországot, hűek maradtak hozzá.

Az áldozatok a lengyel állam válogatott függetlenségpárti elitjét alkották. Sokan közülük részt vettek a független Lengyelországért folytatott küzdelemben az 1914-1921-es években. Többek között a lengyel-bolsevik háborúban is harcoltak, amelynek elvesztése nemcsak a lengyel függetlenség elvesztését, hanem a latin civilizáció megsemmisítését is jelentette volna.

Azonban ez nem következett be, mivel Varsó mellett sikerült legyőzni a bolsevikokat. Sajnos, két évtizeddel később a totalitárius hatalmak harapófogójába kerültünk. A második világháború a náci Németország és a Szovjetunió Lengyelország elleni inváziójával kezdődött meg 1939 szeptemberében. Mindkét megszálló embertelen bűnöket követett el a nemzet elpusztításának szándékával, köztük volt Katyń is. Katyń áldozatai között magyarok is voltak: Korompay Emánuel Aladár őrnagy és Oskar Rudolf Kühnel.

A második világháború befejezése után a világ tudomást szerzett a német bűnökről. A háborús bűnösöket bíróság elé állították. Katyń esete máshogy alakult. Az ott elkövetett gyilkosságok elválaszthatatlan részévé vált a hazugság. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem mondott igazat, de hazugságaiba a szabad világ kormányait is belerángatta, melyek évtizedekig hallgattak a szovjetekkel ápolt jó viszony nevében. Így a nagypolitika a hallgató kormányokat bűnrészessé tette ebben a hazugságban, noha mindenki tudta, hogy a vérengzést valójában a Szovjetunió követte el. Természetesen voltak becsületes emberek is, akik az igazat hirdették, amiért néha a legmagasabb árat fizették meg.

A kommunizmus bukása után Katyń emléke visszatért. Drámai módon emlékeztette rá a világot 2010. április 10-e, amikor Lech Kaczyński lengyel elnök és 95 kísérője az évfordulós ünnepségekre tartva meghalt Szmolenszkben.

Katyń emlékezete közös kötelességünk és figyelmeztetés az utókor számára, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló ördögi bűntettek és hazugságok. Amíg az igazságot közöljük Katyńról, és megemlékezünk a bestiálisan meggyilkolt lengyel tisztekről, addig Lengyelország szabad marad."